2010. augusztus 21.

Volt egy nyár, amikor nagyon sokat esett az eső, és egy család aggódott, hogy a kissé bolond lány miért ragszkodik annyira a szabadtéri esküvőhöz. Hogy miért? Mert tudtam, hogy nem fog esni, és minden rendben lesz. Így is volt. Sőt olyan meleg volt, hogy a vendégek a székbe sültek a szertartás alatt, és egyáltalán nem ment minden rendban, mert egy csomó lufi kidurrant a melegben a ceremónia előtt, és persze nem jókor indultak Istvánék a zenére Amival...és Body is későn halkította le a zenét...és még sorolhatnám az apró bakikat az esküvőnkről....amiken ma már csak fennhangon röhögünk! Mert hiszen minden kis hibájával amienk volt. És olyan jó volt, hogy imádjuk megünnepelni. Hagyományosan olaszt eszünk ilyenkor, hiszen az esküvőnk is olasz étteremben volt, virágot kapok (idén temetővirágot – csak mert azok a kedvenceim) és megállapítjuk, hogy augusztus 21-én azóta is mindig nagyon meleg van... és ehhez csak nekünk kellett egybekelnünk! :D

Képes montázs a jelenről

Egy kép a múltból

Évfordulós szett

Történt ugyanis 3 évvel ezelőtt március 29-én, hogy eljött hozzám egy srác, akinek miután betördeltem a regényét heves skypolásba kezdett velem (miután egy közösségi portálon megnézte a képeimet, és rácsodálkozott, hogy attól, hogy kiadványszerkesztő vagyok, még nem vagyok 120 kilós, ragyás és szemüveges), és addig-addig fűzött, hogy megengedtem neki, hogy hozzon a regényéből egy dedikált példányt nekem. Ő ezért 230 km-ert utazott Pécsről, ezért nagyon megjutalmaztam, egyből beleestem....mint később elmesélte ő is, pedig ez rá nagyon nem jellemző.

Igen, ő a férjem! Három éve ebben a szerelésben és répatortával vártam. Ami nem látszik az szetten, az egy hello kittys tanga-melltartó páros...mert igen, szerepe volt annak is, vessetek meg... :)

A lényeg  a lényeg, hogy azóta az első találkozásunk évfordulóját ebben a szettben ünnepeljük. Megsúgom, hogy a harisnyát már rég kidobtam volna, csak emiatt őrizgetem.