Festői táj

Ami tegnap azt kérte, hogy a szettemet festői tájban fotózzuk. Mondta ezt az után, hogy megtudta, elruccantunk 2 napra Egerbe.  Jelentem a küldetést teljesítettük!

 Mindenek előtt azért utaztunk el 2 napra, hogy a karácsony előtti véghajrára mindketten rá tudjunk pihenni. Sikerült is. Ebben a török fürdő, a masszázs és Bélapátfalva segítségünkre volt. Igen, én is látom milyen vicces így visszaolvasva, de el kell hinnetek nekem, hogy a bélapátfalvai Apátság és környezete nagyon szép. Még bő 3 éve az esküvőnk előtt voltunk itt a férjemmel és Biussal. Azon felül, hogy mi el voltunk ragadtatva a helytől azt vettük észre, hogy az amúgy nem túl lelkes Bius úgy szaladgál föl alá, mintha reklámfilmet forgatna. Képzeljétek: ez most is így történt. Ült egykedvűen a kocsiban, majd kiszállt, beleszippantott a levegőbe és elindult.

 

Nekem személy szerint nem is annyira az apátság, hanem a mellete lévő kis gazdasági épület a kedvencem:

 

 És a kilátás:

 

Jó pár éve Bius a forrásvízre is rákattant (pedig úgy kell könyörögni neki melegben is, hogy igyon). Most nem volt szomjas, de hoztunk neki egy üveg vizet! :D

Szóval aki még nem járt itt, az mindenképp írja fel a bakancslistájára, mert varázslatos hely. Lehet kocsival jönni és csak bóklászni, lehet a környéken kirándulni, lehet piknikezni...lehet önfeledten a patak nyomán szaladgálni! :)

Mindenesetre két dolog megfogalmazódott bennem:
1. Remek esküvői fotókat lehetne itt csinálni
2. Ha majd egyszer (nagyon-nagyon sokára) Bius meghal, a hamvait itt fogjuk elszórni. :(

De addig is megbeszéltük, hogy minden évben eljövünk ide! :)

XOXO

 

1 órás minikirándulás

Történt ugyanis, hogy férjem – aki 20 évig élt Pécsen – egyik nap azzal állt elő, hogy valami bringás blogon olvasott egy tóról, ami a város közepén van, és ő nem is tud róla. Legutóbbi pécsi ottlétünkkor el is meséltük a szüleinek, meg is mutattuk a térképen, de ők sem hallottak róla. Akkor el is indultunk vaktában megkeresni a tavat, de nem jó irányból vettük be. Ugyanis a tó a Spar mögött van, de onnan közelítve egy vizesárok lezárja az utat.
Most hétvégére már felkészülve indultunk. (Mármint én felkészültem!) Ugyanis a neten megnéztem a térképet, amit ki is nyomtattunk.

 

Így tudtuk meg, hogy az 57-es út felől kell nekünk ezt a tavat megközelíteni. Vasárnap délelőtt, mikor még pont nagyon meleg volt, de nem esett el is indultunk! Az úttól a tóig, illetve annak megkerülése pont egy óra volt. Első pár percben még hallottuk a kocsik zaját, de egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy csak madárcsicsergés van. Érdekes volt, mert addig amíg volt kocsihang beszélgettünk...aztán egyszer csak csendben mentünk...és élveztük a csendet.

A táj nagyon szép és őszies volt. A tavon hattyúk és kacsák úszkáltak. Idilli volt és meseszép. :)

Fotóztuk magunkat és mindenféle számunkra szépnek ítélt dolgot: terméseket, madárlakokat, leveleket... 

Mi kellemesen elfáradtunk az egy óra alatt. :D Ez betudható a mindenféle frontoknak is, mert az időjárás tényleg trópusi volt: meleg és fülledt. Megbeszéltük, hogy tavasszal újra eljövünk ide, hogy megnézzük akkor milyen. De még lehet, hogy télen, hóban is! Az egyetlen dolog ami zavart, hogy sok szemetet láttunk szanaszét.... de erről már külön posztot lehetne írni. Tavasszal viszünk egy nagy zsákot magunkkal és valamennyi szemetet összeszedünk. :) Mert csak el kell kezdeni!

XOXO

 

Túraszerkó

Vasárnapi ebéd után – mindenféle elemekkel küzdve – lazába öltöztünk és túrázni mentünk. Solymárra autóztunk, és onnan egy kisebb baráti társasággal erdei sétát tettünk. Pénteken vadul tornáztam egyet Cindy Crawford DVD-re (18 éves korom óta fanatikusa vagyok.), aminek iszonytató izomláz lett az eredménye. Gondoltam egy kis erdei séta hegyre fel-le, jót fog tenni. A természetben sétálgat, beszélgetni, gyönyörködni a tájban jó volt. Az izomlázam is enyhült, bár az esti fürdősós forró fürdő is sokat tett ezért. Visszatérve a túrára (na jó erdei sétára), nagyon jól esett. Örülök, hogy nem otthon punnyadtunk, és ha még lesz jó idő hétvégenként megyünk még!
Ti merre jártatok vasárnap délután?

Minikirándulás

Pénteken elkísértem férjemet Szabadkára egy konferenciára. Mivel nyelvész doktornak készül, a teljesítéshez konferenciákra is kell járnia. Ez abból a szempontból jó, hogy visz magával, és olyan helyeken töltök pár órát, ahová nem biztos, hogy eljutnék. Ilyen például Szabadka. Ráadásul ide már másodszor jöttünk, így ki tudtuk számolni a menetidőt, tudtuk, hogy minden sarkon van 4-5 pénzváltó.  Sajnos a téma izgalmasabb volt tavaly (tehetséggondozás), az idei E-könyv használata az iskolában című témához képest. De biztos bennem van a hiba, hogy szerintem egy motiválatlan gyereket a digitális cuccok sem motiválnak. Ja amúgy eredetileg magyar szakos tanár lennék...szóval minimálisan még közöm is van a témához. Nagyon minimális.:)

Fotóztam párat, de sajnos nagyon ramaty időt fogtunk ki, így sokat nem tudtam.

Szettem a konferenciára

Mivel tavaly már tapasztaltam, hogy nem kell kiskosztümben menni, így közepesen csinibe mentem.A már ismert retros felsőmet vettem fel. Ami újdonság, hogy bevetettem a turis táskámat, amibe beleszerelmesedtem, de eddig nem volt bátorságom felvenni. A képen nem látszik, de lakk, és állatmintás. Tipikus esete az annyira csúnya, hogy már szép kategóriának.

Egy kiállítás képei

A konferencia a szabadkai tanítóképző főiskolán volt, és az előtérben volt egy kiállítás. Volt pár értékelhető alkotás is köztük, de az volt a legviccesebb, hogy kesztyűt kellett húzni a lapozgatáshoz. Jó ötlet volt! Az alsó képet az egyik könyvből fotóztam, mert nagyon tetszett, gondolkodom is, hogy ez lesz a hátterem a munkahelyi gépemen.

Rövid városi séta

Kihasználva a 15 percet, mikor nem esett az eső, sétáltunk egyet a városban. Sajnos tavaly túlságosan közelről láttuk a szörnyű balesetet, így a város bizonyos részeit nem is látogattam meg újra. A rossz emlékek ellenére még mindig tetszik a város. Olyan nyugodt, álmoskás, és múltat idéző. És ami egy vásárlómániásnak nagyon tetszett: még nincsenek plázák, csak cuki is boltok, ahol jóval olcsóbban lehet csini cuccokat venni. Mikor eleredt az eső, beszaladtunk egy cipőboltba, ahol fillérekért (6500 Ft) vettem egy gyönyörű barna lovaglócsizmát. Igen, mindenhol tudok vásárolni! :)))
Délután elindultunk haza. Ismét sokat álltunk a határon, mert a magyar vámosok szerint minden csomagtartót át kell nézni! :(  hazafelé megálltunk anyunál egy kávéra, majd 7 körül haza is értünk.
Így sikerült a mi kis pénteki kalandunk! Közületek valaki járt már Szabadkán? Esetleg van valaki, aki odavalósi?

A ligetben nagyszerű

Egy kosárnyi Bia, Talpak az égen, Valami történik, Jóllakott kacsák

Pár napja konstatáltam, hogy megint ránk száradt a kenyér. Otthon házilag sütöm a kenyeret, ami nagyon sokáig eláll, de mivel én gyakorlatilag egyáltalán nem eszem kenyeret, így van, hogy egy jó adagot a kukába kell dobnom. Ahogy néztem a száraz kenyeret, eszembe jutott, hogy régebben – míg albérletben laktam a Városliget mellett – mindig elraktam a száraz kenyeret, és Biussal időközönként kimentünk megetetni a kacsákat. (Ez fényévekkel Blair Waldorf előtt volt, szóval ő utánoz engem!!!) Bius mintha megérezte volna, mire gondolok a konyhában a száraz kenyér felett, mert odajött, és nézett a nagy szemeivel rám. Így bementem a szobába és mondtam a férjemnek, hogy akkor brinyóra fel, mert megyünk kacsákat etetni. Ő kicsit furin nézett rám, de mint mindenre erre is azt mondta, hogy JÓ! :D kb. 15 perces bringaútra lakunka ligettől, szóval kimentünk, kacsákat megetettük, kicsit heverésztünk a fűben a naplementét nézegetve, majd hazajöttünk. És tényleg JÓ volt! Kacsák jól laktak, Bius beálmosodott, mi meg megfogadtuk, hogy sűrűbben fogunk kijönni!

A fák, Bius és a bringák a naplementében

Még hétvégén

{zakó: camieau | top: tezenis | farmer: h&m | táska: reserved | szandál: camieau}

 Végre eljutottam a Zsolnay negyedbe. Rengeteget fotóztunk, mert a hely egyszerűen csodálatos. Gondoltam rá, hogy felteszek egy csomó képet, de végül úgy döntöttem, hogy nem kaptok, mert mindenki menjen el, és nézze meg! De komolyan!!! És nagyon sok időt szánjatok rá, mert annyi mindent meg lehet nézni, és boklászni, sétálgatni és kávézni. :)))

Nincs élménybeszámolós kép, de van kép az ütős blézerről. Hát ő lenne az! Még mindig nagy a szerelem, és várom az őszt, amikor többször fel tudom venni. Sajnos itt lesz pillnatok alatt, de addig élvezem a füllesztő nyarat! :) OK?

Koncentrálok! :D

Villány

{blúz: tezenis | short: orsay | táska: reserved | szandál: firenzei piac}

Mivel volt egy kis küldetésünk Villányban, így a pécsi hétvégét kibővítettük egy kis bortúrával. Villányba érve azonban belefutottunk egy futónapba. Pontosabban a Rosé-Maratonba (ami 2 km volt). Pontos infóim nincsenek az eseményről , de mindenki rózsaszínben volt, és viccesen fogták fel a futást. :))) Már előtte sok fröccsöt ittak, meg közben, meg utána. A jelmezek és a hozzáállás azonban nagyon dícséretes volt!

Én kis csiniben voltam. A legutóbbi Tezenises shoppingolásom eredménye ez a kis cuki blúz. Olyan kis könnyű és szellős, ugyanakkor kis romantikus darab. És mivel a szombat délelőtött a pécsi boltokban töltötttem (a kedvenceimben!), jó szolgálatot tett, mert könnyen fel-le vehető volt  a gumis aljának köszönhetően.

Rózsaszín start

A kocsival kocogók

A világörökség része: az emeletes pincesor

Megy a gőzős

Tegnap Gyöngyösön voltunk valami vasúti napokon. Férjem vasutas családból származik, ráadásul apukája hobbija a hajtányozás. Aki nem tudja mi a hajtány, annak anyósom leírását adnám: burkolat nélüli kocsi, ami a sínen megy. Akinek ez nem elég, az itt olvashat róla részletesebben.

A napi programunk úgy alakult, hogy autóval elmentünk Gyöngyösig, ahol felültünk a kisvasútra, és eldöcögtünk Lajosházára. Nagyon érdekes út volt, mert nem ültem még olyan kisvasúton, ami a házak között ment volna.

Odaérve kicsit bringáztunk :) Nagy álmom volt egy ilyen brinyót kipróbálni, de jelentem nem fogom ilyenre lecserélni a cangám, mert a látszat ellenére nagyon nehéz menni rajta.

 

Majd hajtányoztunk. Életemben először ültem ilyenen, és nagyon vicces volt. Kicsit döcörgött, meg hangos volt, de élveztem! (és csak a kép kedvéért húztam meg a vicces vészféket!)

Egy kicsit gőzössel is mentünk. Ahol apósom elintézte nekem, hogy felmehetek a szénlapátoló részhez, és lapátoltam egy kis szenet. Ja és a férjem szerzett egy új barátot. :)

A nap végén pedig összekötve a hajtányokat visszadöcögtünk Gyöngyösre. Természetesen nekem a hintószerű utolsó kicsibe kellett ülnöm, aminek kihasználtam a lehetőségeit. A tükörben rúzsoztam a számat, királynői módon integettem az embereknek, és mikor eleredt az eső, felhúztam a ponyvát. :)

Este kilencre értünk haza, fáradtan. :)

És mivel ez egy divatblog, a szettemről: short és felső - turkáló, papucs - deichmann, táska - sk.