Tegnap kolléganőmmel belemélyedtünk a Tchibo legújabb árukínálatába, és első klikkerésre egy kisebb fizetésnyi árut pakoltunk a virtuális kosarunkba. Aztán rohangáltunk egymás gépei közt, és elkezdtük lebeszélgetni egymást és magunkat a dolgokról. Nagyon ügyesek voltunk, mert időközben egy 20%-os kupont is szereztünk, így kettőnk közös vásárlása mindösszesen 35 ezer forint lett! És nem fogjátok elhinni, de én voltam a kevesebb! :D
Este el is akartam mesélni a férjemnek milyen viccesen vásárolgattunk, de persze mélyen hallgattam inkább, mert lassan az én nagyon cuki türelmes férjemnek is kezd elege lenni abból, hogy csak vásárolok, és vásárolok...aztán meg őt lejmolom le pénzzel! :) Nála ez kb. annyiban nyilvánul meg, hogy cöccög kettőt mosolyogva...kértem is már, hogy szidjon le alaposan, meg veszekedjen velem, mert akkor legalább ez visszafogna egy kicsit. De mivel ő genetikailag képtelen a veszekedésre (mi még tényleg nem veszekedtünk....nem azért, mert én egy angyal vagyok, hanem mert ő nem tud veszekedni!) más trükköket kell bevetnem!
Hosszú bevezetőm lényege, hogy összeszedtem magamban 5 dolgot/trükköt, amivel ezentúl lebeszélem magam a vásárlásról, vagy legalább kicsit kordában tartom:
1. Ha valami tetszik nem veszem meg rögtön. Visszamegyek pár nap múlva, és felpróbálom még egyszer. Ha még mindig tetszik, akkor megveszem. Nagyon "szerelem" ruhákkal megtehetem, hogy félrerakatom, és visszamegyek másnap. (ez a turira nem vonatkozik)
2. Bankkártyámat otthon tartom. Csak annyi pént viszek magamra veszélyes terepekre (pláza, turi, vásár), amennyit valóban el akarok költeni
3. Ha tetszik egy ruha, akkor készítek róla egy 1 mondatos jegyzetet/leírást otthon egy füzetbe (rucifüzet – amúgy ezt tényleg bevezetem, és a ruhás dolgokat ebben vezetem). Egy hét múlva elolvasom a jegyzetet. Ha ez alapján még tudom, hogy hogy nézett ki, és még mindig csodaszépnek gondolom, akkor visszamehetek érte.
4. Mielőtt vásárolni indulnék, mosok egy adagot, vagy vasalok és elpakolom a szárítóról a ruhákat. A lényeg: foglalkozom az otthon lévő ruhákkal, hogy a boltban tudjam/érezzem: tulajdonképpen nincs szükségem semmire! :)
5. Ha azt gondolom, hogy meg kell jutalmaznom magam, egy új ruhával, vagy a boldogságomhoz úgy érzem, kell egy új cucc...keresek valami más (és olcsóbb) boldogságforrást. Sütök egy diabetikus tortát, kitakarítom gyönyörűre a lakást, varrok magamnak valamit, elmegyek futni egy olyan távot, ami még nem sikerült.
Remélem ti is fel tudjátok ezeket a trükköket használni. Meséljetek, nektek milyen praktikáitok vannak. Egyáltalán kell ilyenhez folyamodnotok? Ugye nem csak én vagyok shoppingmániás???? :D
XOXO
