Kezdjük fordítva a storit. Szóval én úgy éreztem, hogy sokkal jobb időt futottam, mint tavaly. Lendületesen kocogtam a célban. Nem voltam kipurcanva és a lábamon is volt még bőr. (Na ok, nem mindenhol, de nem én lennék, ha nem dörzsölne pont ilyenkor a cipő...máskor nem.)
 |
| Lendületesen lobogó copffal mosolyogva érkeztem! |
 |
| Felül a tavalyi idő, alul az idei (Brutto és netto idő) |
Amúgy a nap csodálatos volt és hosszú. Nagyon korán kelltem (fáradtan, mert ugye rendeztem vissza a lakást), de gyorsan csináltam szendvicset az egész csapatnak. Családom (anyu, tesó, Ami és Helga– Ami barátnő) már fél nyolckor nálunk volt. Összeállítottuk a hátizsákokat, és már mentünk is a 32-es buszhoz. Már a megállóban és a buszon találkoztunk Vivicittás futópólós fanatikusokkal. Összemosolyogtunk, jó volt! A Margit szigetre érve kijelöltük a találkozási bázispontot, bővítettük a csapatot Timivel (tesóm barátnője) és elkezdődött a pisilni megyünk, rajtszámot tűzünk, okoskodunk folymata....ugyanis Tesóm és Timi FÉMARATONT FUTOTT!!!!!! Belöktük őket a sorba, és még fotót is csináltunk róluk.
 |
| Tesóm kicsit csalt, mert futott már ennyit, de a Vivicittán először futott félmaratont! |
Közben megérkeztek Zolikájék is! (Zolika a táncos társam volt, és nem utolsó sorban most ő festeget nálunk!) Több, mint másfél óra múlva már odamentünk a célhoz, és vártuk a tesómat! Jöttek a futók tömött sorokban. Iszonyú boldogok voltak. Az arcukon valami olyan volt, amit csak az tud és érez, aki egyszer is futott már versenyen. És egyszer csak megérkezett a tesóm. Sajnos kicsit későn kapcsoltam, de sikerült egy videót készítenem róla. (Fekete hosszú nadrág, és rövidebb szőke haj.)
Tesóm iszonyú jó időt futott: 1: 58:34! Nagyon büszkék voltunk! Anyu majdnem sírva fakadt, mikor beért....hát nekem is gombóc volt a torkomban!
 |
| A félmaratonisták! |
 |
| Anyu, Zolika, Én |
Most valahogy nem izgultam rá a dologra. Nagyon tudatosan készültem, és próbáltam nem idegesíteni magam. Így lehetett, hogy magamban ezt a 10 km-t sokkal jobban éltem meg, mint tavaly.
És igaz, hogy Zolika kb. lerohanta a távot (Betegen!), anyum a korosztálya legjobb idejét futotta, Én meg egyszer csak beérkeztem. De ugye tudjuk: én a motíváló erő vagyok. :D Amúgy meg azt kell nézni, hogy tavaly januárban még 10 kilóval többet nyomtam, és 2 km-t sem tudtam egy szuszra lefutni! Szóval onnan nézve.... :D És megsúgom: idén csak 7 km-t akartam futni, de anyum miatt futottam 10-et! (Aki az első kanyarban lehagyott!) És örülök, hogy nem adtam alább!
A napnak még nem volt vége: Jöttek a csajok a Minicittával. Kemény 3,2 km-t futottak. Na ez az a táv, amit ha lefut valaki, az már bekettan, és jövőre tuti többet fog futni. Lányok is így értek be: Jövőre 7 km!!!!
És én? Nem is tudom...talán félmaraton..talán újra 10 km? Meglátjuk! Az álmom: 10 km egy olyan pólóban, aminek a hátán ez van: Baby on board.... :)
(Harry Styles)
PS: És hogy megmagyarázzam a bejegyzés címét, hogy esetleg átérezzétek azt, amit mi, íme egy videó:
XOXO
woowww, nagy gratula mindenkinek, de neked, édesanyádnak és a félmaratonistáknak különösen!
VálaszTörlés(A babás terveidet nem töröm le, csak annyit mondok: ne ragaszkodj feltétlenül a 10 km-ekhez, ha babát vársz. Persze simán összejöhet, de az a baba fontosabb, mint hogy bajba kerüljön egy álom miatt. Mondom úgy, hogy mindkét terhességemet végig akartam dolgozni és sportolni, erre most, a másodiknál, ismeretlen okok miatt olyan dolgok alakultak ki, hogy már harmadik hete feküdnöm kell, és ez így lesz a szülésig. No, nem ijesztgetni szeretnélek, csak légy rugalmas ebben is - ha lehet, csináld, ha nem lehet, fogadd el.)
És még egyszer nagy-nagy gratula :)
Gratulálok! És kivánom, hogy az álmod minnél előbb teljesüljön!
VálaszTörlésDe cukik vagytok, gratulálok mindenkinek és úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgy drukkolok neked/nektek az álom megvalósításához! ;) <3
VálaszTörlés