Egy fotózás margójára

Megint címlapot fotóztunk, és a holt időt természetesen hülyéskedéssel töltöttük!
Mindenek előtt készült pár portré rólam. (Ezekkel e képekkel állítjuk be a kamerát/hátteret/fényket)

Aztán régi álmom teljesült. Van a fotóstúdióban egy trambulin...na ugráltam rajta egy sort. Öt perc ugrálás után annyira fáradt voltam. A gyerekek ezt hogy bírják? :))))

A Facebook oldalamra csináltam is egy jó kis montázst ebből! :)

Na és volt egy óriási Adidas cipő a stúdióban. Valami promó anyag, ami pár éve ott maradt...na ebben is hülyéskedtünk egy sort! :)))

Hát így telik egy fotózás....... :))))

XOXO

 

Próbafotó

Fotózásokon én vagyok a próbababa. Ilyenkor Szabi, a fotós engem állít be, hogy a fények erősségét állását beállítsa.
Pontosan egy évvel ezelőtt készült az a bizonyos fotó, aminek alapján döntöttem: valamit kezdeni kell az életemmel, a súlyommal a kinézetemmel.
Most ilyen képek készültek:

És csak nektek, csak most és itt megmutatom az elrettentő képet. Talán azért, mert lassan itt az év vége és mindenki, aki kicsit elégedetlen magával merítsen erőt ebből. Lehet fogyni, lehet szépülni, lehet újjá születni közel a 40-hez is! :D (Itt jegyezném megm hogy a fennti képeken DIREKT semmit nem retusáltam!)

Pfff borzalom!!!! Gyorsan nézzétek meg újra a mostaniakat! :D OK?

XOXO

 

Széljegyzetek a tavaszi fotózáshoz

Igen, már javában papucsban és shortban rohangásztam, mikor észrevettem, hogy a blog fejlécén esik a hó. Ok, hogy márciusban még nem is volt ez annyira gáz, de aztán egyik napról a másikra idejétmúlttá vált a dolog. Így május elsejei szabadnapot kihasználva kicsit fotóztunk. Különösebben most sem kerekítettünk nagy feneket neki, ugyanis meglehetősen zöld övezetben lakunk, így csak kerestünk egy-két szimpi bokrot, fát és padot.
Ami a szettet illeti az eddig legkedvesebb tavaszi-nyári rucimat vettem fel és mindenféle pirossal tettem élénkebbé. A kosár csak úgy jött (megsúgom, papucsban jöttem mentem, a kosár egyben magastalpú csinicipő hordó is volt! :)))
Elő próbálkozásunk egy padon volt....napszemüveg nélkül. Na én napsütésben nagyon nem vagyok fotogén. Ugyanis annyira fényérzékeny a szemem, hogy kb. ilyen idétlen fejet vágok:

Ráadásul a szél szemből fújt, ami a hajamnak még csak-csak jót tett, de a rzhámba belekapva úgynéztem ki, mint egy hunyorító malacka!
A padod azért felhasználtuk, mert felálltam rá, és abból született egy-két jó hangolatfotó! :)))

Ezután átmentünk egy fához, aminek kétféle képpen is nekidőlve pózoltam:

Igen, az első jobb lett! :)))

Ezután átmentünk egy sokkal levelesebb fához. Mondta férjem, döljek neki! Nekidőltem! :)))

Na jó így gondolta:

És mivel itt kicsit árnyékban voltam, még szemüveg nélkül sem hunyorogtam annyira. És a mosolyom sem olyan gáz...

Utána egy bokorral próbálkoztunk. Itt épp egy óriás dongót követek a szememmel! :)

Én a következőket állapítottam meg elsőre, mikor a képeket megnéztem: Nem tudok felszólítésra mosolyogni, mert abból vagy vicsor lesz (szemek nélküli) vagy fintor. És hogy még nagyon sokat kell edzenem a testem! :)))))

XOXO