Március óta egy dekát nem fogytam. Kevesebbet ettem, sokat mozogtam...semmi... Teljes elkeseredésemben barátnőm és férjem összefogtak és rábeszéltek, hogy menjek el egy IR vizsgálatra. Az én sztorim így kezdődött.
Elhatároztam, hogy a betegséggel, az ezzel kapcsolatos életemmel kapcsolatban megosztom a gondolataimat és észrevételeimet. Hogy miért? Mert sokan azt sem tudják, mi is ez a betegség, és sokan sokféle – szerintem – nem túl okos dolgot terjesztenek ezzel a betegséggel kapcsolatban.
Mindenek előtt az én történetemből kiindulva: figyeljünk magunkra és egymásra. Ha valaki ugyanolyan életmód mellett hirtelen felszed 10 kilót, majd keserves önpusztító élettel sem megy róla le, akkor fogjuk kézen és vigyük el vérvételre. Hogy hova? Sajnos a személyes tapasztalatom az, hogy ne a rendelőbe. Sajnos engem konkrétan azzal hajtottak el, hogy többet kellene mozognom, és akkor menjek vissza, ha már cukorbeteg vagyok. (Nem túlzok!)
Szóval érdemes egy endokrinológiai magánrendelőt felkeresni. Én a Mensmentisbe mentem, mert a nőgyógyászom ezt ajánlotta. A híres Tű doktor is itt praktizál, szóval jó hely lehet. :D
Mi az hogy inzulinrezisztencia?
Megpróbálom egyszerűen leírni, jó? A normális cukorszint megtartásához a szervezetnek Y számú inzulint kell termelnie. Ha ezeknek az inzulinoknak valami miatt (erről később) az ereje meggyengül, akkor 2-3-4xY mennyiséget kezd el termelni. Ez idáig ok, csak ennek vannak mellékhatásai és következménye. Mivel az inzulin hormon, megborítja a hormonháztartást (meggátolja pl. a tüszőérést), gátolja az embriók megtapadást stb. És persze ezek a gyengülő inzulinok folyamatosan gyengülnek...egyszer csak feladják és akkor jöhet az inzulininjekció, a cukorbetegség és annak következményei.
Most persze ráfoghatom, hogy örököltem, mert igen, a hajlam bennem van. De tul. képpen meg is előzhettem volna. Mert ha tudom azt, amit most tudok, akkor odafigyelek, helyesen étkezem, sportolok stb. Nem nem tudtam, és nem figyeltem, és meghíztam. Szóval szépen lassan adtam a hajlamomnak, hogy érvényesüljön! :)
Akkor most mi van?
Ok, hogy tudom mi a bajom, de mit tehetek? A betegség ellen 3 szinten kell küzdeni: gyógyszer, étrend, mozgás
Gyógyszer: Metformin tartalmú gyógyszer (én merkformin XR 500-at szedek). Mit csinál ez a gyógyszer? Gátolja a glükoneogenezist, vagyis a cukor előállítását a májban. Ennek én annyi hatását érzem, hogy nem törnek rám csokievési rohamok és rágcsálhatnék. Ja és hogy (próbálok szépen fogalmazni) több jön ki, mint régebben...értitek??? :))))
Étrend: 160g szénhidrát naponta 5-6 étkezésre szétbontva (később magyarázom)
Mozgás: rendszeres sportolást írtak elő, ami inkább aerob mozgás legyen, mint izomépítés. Napi fél óra elég, és a két sportolás között ne teljen el 48 óránál több.
Mindezeket kiegészíteném
NEGATÍVUMOK
– Most persze azt mondhatjátok, hogy könnyű nekem most már fogyóznom, mert a gyógyszer segít. (Hallok ilyeneket) 160 gramm szénhidráttal végiglavírozni egy napot nem egyszerű...folyamatosan több napot pláne. Bűnözök is néha, amiért kapom a szervezetemtől a leszidást (hasi fájdalom, hasmenés stb.) Szóval ha nem is szed valaki gyógyszert és 160gr szénhidrátot eszik 5-6 evésre szétbontva, és mellette mozog egy keveset, az előbb utóbb fogyni fog.
– Rettenetesen nehéz volt akkor enni, maikor kellett. A reggeliket úgy küzdöttem le, nem kis hányingerrel. :)
– Folyamatosan gondoskodnom kell magamról. Nincs olyan, hogy nem hozok ebédet, és kiugrom valamiért a boltba. Nincsenek illatos péksütik, bolti kakaó és csoki....
– Átalakult a fejem egy táblázattá, bármilyen kajára ránézek megmondom mennyi CH van benne, és hogy lassan vagy gyorsan felszívódó szénhidrát van-e benne.
POZITÍVUMOK:
– helyesen étkezek
– minden nap eszem meleg ételt
– egészségesebb ételeket eszem, és eszem olyan dolgokat, amik különlegesek és finomak (Bulgur, köles)
– rá vagyok kényszerítve a sportra
Most egyenlőre ennyit rólam és a nyavajámról. OK? Fogok még a diétáról bővebben írni, és hozok recepteket is! OK?
XOXO
