Alkotó sarok

Szabadságom alatt sok mindent meg akartam csinálni. Volt amire jutott idő, volt, amire nem. De nagyon örülök, hogy a varrósarok átpakolása, rendbetétele a sikeres projektek közé tartozik.  Régebben csak varrásra használtam ezt a sarkot, de mostanság másra is szerettem volna használni. Az volt a cél, hogy egy olyan hely legyen, ahová odaülhetek alkotni. Szóval a varrósarok a múltté. A jelen az alkotó saroké! :)

Ebből indultam ki:

Na kérem ez még a csak varrásos állapot, és iszonyú por és kupi! :(
Sajnos köztes állapotról (vagy hál'Istennek) nem készült kép, de az egész nappali teli volt a cuccokkal. Szelektáltam az anyagokat, a kreatív kütyüket, a mindenféle papírokat. Itt egy halom, ott egy halom...ááá soha nem lesz vége. De három kemény óra után minden a helyére került!

Mutatom a részleteket!
Kuka körüli rend:

Lett kis irodai kacattér is (tollak, iratrendező csipeszek és Post-it-ek):

Lettek papucsok felirattal és átlátható renddel:

És a gyönyörű összkép:

  

Mintegy hátom zsák szemet vittünk le a kukába!  Férjem nem akarta elhinni mennyi szemét összejön egy ilyen kis sarokban! :)

És egy játék nektek! Ok kettő: 

1. Találjátok meg Biust a képen!

2. Mi fog még ebbe a sarokba kerülni?

XOXO

 

Norbogarak támadása – 2. rész

Igen... ezek a nyomorultak a fűszereimet is elkezdték enni. Már végeztem a konyha teljes fertőtlenítésével, és a spejben is mindent átnéztem és áttöröltem. talán megúsztuk a dolgot, de ez majd 5-6 nap múlva fog kiderülni. (Ennyi kell az újabb petéknek a kikeléshez... :((( )
Na de ha már konyhát és fűszereket rendezgettem, akkor végre (kb. 3 év lappangás után) megcsináltam ezt a fűszertartómat. Még üvegfestékezős-pácolós időszakomban vettem. :) Egy natúr álványon van 6 db natúr színű nagyobb tartó. Pont azért tetszett anno, mert nem apró üvegcsék vannak rajta, így olyan dolgokat tudok beletenni, amiből sokat használok. Ezeknek is vákuumos a teteje – no de tudjuk ezeknek a bogaraknak az nem akadály. :(
Az van, hogy megvettem ezt az állványt és azóta az egyiket megtöltöttem fahéjjal...és ennyi......
Tudom, hogy hihetetlen, de három éve kerülgettem, és nem fejeztem be. Most a norbogarak rávettek, hogy befejezzem.

Első lépésben alaposan elmostam az összes alkatrészt. Majd az állványt bepácoltam ruhafestékkel. Nem, nem írtam félre. Ezzel a ruhafestékkel simán lehet kezeletlen fát. Tapasztalt voltam, mert már sok mindent "pácoltam" így. Ikeás képkeretre pl. első osztályú. Használata pedig nagyon egyszerű: a ruhafesték port feloldjuk meleg vízben és ecsettel felvisszük a fára.
Én két rétegben festettem meg az állványt, majd az üvegcséket megtöltöttem fűszerekkel, és az imádott washi-tape-el feliratoztam. Mert ugye felváltotta az üvegfesték mániát a washi-tape. :))
Ilyen lett a végeredmény:

Csillogó-villogó tiszta konyha és szuper fűszertartó! Most boldog vagyok! :)

XOXO

 

Találkozások

Nem tudom miért pont ennél a posztnál mesélem el, hogyan ismertem meg a barátnőmet, de azt hiszem el kell mesélnem. A történethez tudnotok kell, hogy 24 éves koromig Dabason éltem, a gimit is ott végeztem, majd a főiskolára is minden nap bebuszoztam (koli nem jött be!). Aztán persze egy fiú miatt költöztem fel Pestre, és itt ragadtam (de akkor is vidéki lány vagyok!). Már itt éltem jó pár éve, mikor az akkori munkahelyemre új lány jött dolgozni. Akkor töltötte első napjait, mikor szabin voltam. Szabiról visszaérve, látom, hogy egy kolléga egy számomra idegen csajjal beszélget – ekkor valaki mondja, hogy ő az új lány – akinek UGYANOLYAN PAPUCSA VAN, MINT NEKEM! :))))
Ezután odamentem hozzá, és bemutatkoztam, mire ő közölte velem, hogy ő ismer engem, mert egy gimibe jártunk. Közöltem kizárt, mert én Dabason végeztem, mire ő: Én is! :) Hát így lettünk barátnők. :) Vannak dolgok, amiben nagyon egyezünk, van amiben nagyon különbözünk, de tulajdonképpen elfogadjuk a másikat. Sajnos 45 kilométerre élünk egymástól, de a skype-nak köszönhetően napi kapcsolatban vagyunk, így pl. csütörtökön Ő tartotta a lelket bennem, Pénteken meg én próbáltam. És persze imádunk együtt turizni!

Első Hádás együtt turizásunkkor rábeszéltem a képen látható tunikára (elnézést a nem túl jó képért), mert szerintem jól állt neki. És a felső farmerral is jól nézett ki. Aztán pár hete visszahozta, hogy ő ezt nem hordja, és hogy nagyon bánja, mert amúgy milyen gyönyörű mintája van, de valahogy magán nem tetszik (Van ez így!). Ekkor jött a mi legyen vele kérdéskör. Megtartsam én? Eladjuk? Mindez egybeesett azzal a jeles nappal, mikor hosszú évek után elhozta hozzám a hálószobába szánt függöny és díszpárna anyagot, hogy akkor varrjam meg. Így találkozott a két anyag, és született meg a kívánság. Legyen a felsőből egy csík a párnákon.
És lett!

Mondanom sem kell, hogy a végén megirigyeltem a párnákat! De örültem, hogy végre elkészült a függöny, a párnák..és jött a szülinap és addigra Cicó is elkészült! :))))
XOXO

Turkálók kincsei

Nem csak ruhákért lehet a turiba menni. És nem csak táskát és cipőt találhatunk még ott. Én mindig szétnézek minden sarokban, mert néha érdekes lakberendezési tárgyra bukkanhatunk. Minap kilós turiban bukkantam erre a kukoricafonatú dísztálra. Anyu kertjéből szereztem pár dísztököt, és már kész is a nappaliban az őszi dekoráció. Nagyon hangulatos, jó ránézni. Már előre gondolkodom, mi mindent fogok beletenni. Karácsonykor szerintem naturális karácsonyfadíszek kerülnek bele, de az is lehet, hogy az adventi koszorú alapja lesz. :)

Drága kicsi majmaimat is a kilós Hádában szereztem be. Épp a lakásfelújítás közepén voltam négy éve, mikor betértem egy kis agymosásra a turiba. A játékosztályon akadtam erre a majompárra. Az én fejemben ez egy anya és lánya páros, de persze mindenki azt lát bele, amit akar. :) Imádom őket, és négy éve nézik, hogy rendesen megfürdök-e! :D Olyan cukik, ugye?

Ti vettetek már ruhán kívül mást is turiban? Meséljetek! :)

A nappali új ruhája

Szeptember 4-én volt 4 éve, hogy kis lakáskámba költöztem. Azt hiszem méltó ünneplés volt az, hogy végre megvarrtam az új függönyt a nappaliba. A függönyanyagot kb. 1–1,5 éve megvettem, de nem tudtam rávenni magam, hogy megvarrjam. Ennek több oka volt. Mikor az üzletben megláttam az anyagot nagyon megtetszett, de hazaérve nem éreztem a lakásba valónak. A másik problémám technikai volt: a függöny eredetileg csak 150 cm széles volt, tehát a nehezék mostnai nézetét tekintve az oldalán volt. Szóval azt le kellett vágni, és az aljára visszavarrni. Ettől a munkafolyamattól, kicsit féltem, de végül szombaton 1-2 óra szabás varrás után elkészültem vele. Utána letakarítottam az ablakokat, ami most nem volt olyan nagy munka, mert 2 hete a ház szigetelési munkálatainak befejeztével már nagyjából lemostam. Ezek után feltettem az új függönyt, és totálisan kétsége estem. Valahogy nagyon nem tetszett elsőre, mert előtte egyszínű fehér függöny volt, vékony zöld csíkokkal. Ez meg hirtelen olyan sok volt!!! Férjemnek kb. 20-szor feltettem a kérdést: "Nem túl konyhás?" (Valahogy olyan konyhainak éreztem a függönyt.) Aztán hétfő reggel olyan igazi őszi napsütés sütött át rajta, majd az anyutól hozott virágot is elé tettem. És megtörtént a csoda. SZERETEM AZ ÚJ FÜGGÖNYÖMET!

Imádom az erkélyemet

Míg kislány voltam, és jöttünk fel a NAGY Pestre anyuékkal, mindig nézegettem az a házak erkélyeit. Annyira irigyeltem a pesti lányokat, hogy van erkélyük, nekem meg nincs (ja persze nekünk nagy füves udvarunk volt...na de nem volt erkélyünk). Én valahogy erkélymániás vagyok, mert mikor a balatoni nyaralóban is osztottuk a szobákat, én az erkélyeset választottam. Persze a balatoni erkély északi fekvésű, és csak annyi "jó" van benne, hogy mindenki a mi szobánkon keresztül viszi ki a törölközőt, meg a fürdőruhát száradni! Na de erkély! És a miénk.

A pesti utak erkélyfigyelése közben megállapítottam, hogy az erkélyek több mint 50%-át lomtárnak használják. Ez olyan elkesítő volt (pláne, hogy 8-10 éves voltam), és elhatároztam, hogy nekem soha semmi lom nem lesz az erkélyemen, mert erkélyem az lesz! :)

Mintegy 6 évig éltem a Városliget mellett egy egyszobás kislakásban, aminek volt egy kis erkélye. Imádtam már azt is! Rendezgettem, díszítgettem, de voltak térbeni hiányossagai. De szerintem cuki volt.

Mikor 4 éve úgy döntöttem. hogy márpedig nekem saját lakás kell, akkor az erkély első helyen szerepelt a keresési feltételek közt. Amostani lakásban az erkély mérete volt az, ami nagyon megtetszett. Természetesen nem ilyen állapotban vettem meg. Retro metlaki, rozsdás korlát és fémszálas sárga üveg ékeskedett rajta. Én meg megláttam benne ezt:

A bútorok ikeásak, a terítőt anyósomtól kaptam, a székekre és a kis ülőkére anyukám horgolt huzatot. :) És szuper helyszíneesti borozgatáshoz, kártyázáshoz (jajj a bambuszrolókat és az ikeás napelemes lámpákat elfelejtettem lefotózni!), vacsorához. És a barátaimmal itt szoktunk erkélypartizni, ami házi sütésű vegazsíros kenyérből, hagymából és sörből áll! Na rendezek is egyet! :)