Nem tudom miért pont ennél a posztnál mesélem el, hogyan ismertem meg a barátnőmet, de azt hiszem el kell mesélnem. A történethez tudnotok kell, hogy 24 éves koromig Dabason éltem, a gimit is ott végeztem, majd a főiskolára is minden nap bebuszoztam (koli nem jött be!). Aztán persze egy fiú miatt költöztem fel Pestre, és itt ragadtam (de akkor is vidéki lány vagyok!). Már itt éltem jó pár éve, mikor az akkori munkahelyemre új lány jött dolgozni. Akkor töltötte első napjait, mikor szabin voltam. Szabiról visszaérve, látom, hogy egy kolléga egy számomra idegen csajjal beszélget – ekkor valaki mondja, hogy ő az új lány – akinek UGYANOLYAN PAPUCSA VAN, MINT NEKEM! :))))
Ezután odamentem hozzá, és bemutatkoztam, mire ő közölte velem, hogy ő ismer engem, mert egy gimibe jártunk. Közöltem kizárt, mert én Dabason végeztem, mire ő: Én is! :) Hát így lettünk barátnők. :) Vannak dolgok, amiben nagyon egyezünk, van amiben nagyon különbözünk, de tulajdonképpen elfogadjuk a másikat. Sajnos 45 kilométerre élünk egymástól, de a skype-nak köszönhetően napi kapcsolatban vagyunk, így pl. csütörtökön Ő tartotta a lelket bennem, Pénteken meg én próbáltam. És persze imádunk együtt turizni!
Első Hádás együtt turizásunkkor rábeszéltem a képen látható tunikára (elnézést a nem túl jó képért), mert szerintem jól állt neki. És a felső farmerral is jól nézett ki. Aztán pár hete visszahozta, hogy ő ezt nem hordja, és hogy nagyon bánja, mert amúgy milyen gyönyörű mintája van, de valahogy magán nem tetszik (Van ez így!). Ekkor jött a mi legyen vele kérdéskör. Megtartsam én? Eladjuk? Mindez egybeesett azzal a jeles nappal, mikor hosszú évek után elhozta hozzám a hálószobába szánt függöny és díszpárna anyagot, hogy akkor varrjam meg. Így találkozott a két anyag, és született meg a kívánság. Legyen a felsőből egy csík a párnákon.
És lett!
Mondanom sem kell, hogy a végén megirigyeltem a párnákat! De örültem, hogy végre elkészült a függöny, a párnák..és jött a szülinap és addigra Cicó is elkészült! :))))
XOXO
