Múlt hétvége felé elegem volt mindenből. A sok munkából, az időhiányból, a rossz időből. Pénteken délután – pont mikor kisütött nap – pár percre kiugrottam az irodából, mert egyrészt levegőre, térre volt szükségem, meg már valami mást is néztem volna a monitoron kívül. A közelben nem sok bolt van (Lidl, Rossmann és kínai boltok), de például van egy nálam közepes kategóriás turi is. Ez azt jelenti, hogy nagyon ritkán van jó ruci, és darabáras. Bementem, mert – mint azt tudjátok –, engem a turi megnyugtat, kikapcsol. És ezt a rucit találtam. Méretben tökéletesen passzolt, bár a 3500 Ft-os árat sokalltam érte, csak azért adtam meg, mert ad egy nagyon kellett a lelkemnek, ad kettő a ruha szerintem nem volt hordva, azaz band new volt! :D
És a cipő? Már mutattam a facebookon is. Majdnem sírtam, mert nagyon nem volt olcsó, de megláttam, és csak annyit tudtam mondani: inkább nem eszem egy hétig! :))))))) Annyira az én cipőm, nem?
Hát így jött össze a királylányos szettem. Jól éreztem magam benne, és ajánlom mindenkinek, hogy öltözzön fel ennyire csinin, ha nem is minden nap, de legalább hetente egyszer-kétszer. Egy nap attól lesz ünnepi és alkalmi, hogy azzá tesszük! Hát adjuk meg a módját! OK?
Mostanában szuper vasárnapjaim vannak! A tegnapi nap is nagyon jó volt!
Minden úgy kezdődött, hogy pénteken kisütött a nap, amitől valami olyan energiák szabadultak fel bennem, hogy délután 4-től 10-ig: bevásároltam, elmentem postára, elmentem a Norbi bolta, befejeztem a takarítást, letornáztam Réka 90 perces alakreform tornáját, zuhanyoztam, hajat mostam, szoliztam, é kimentem a férjemért az állomásra! Na???? Szombaton anyunál voltunk, csak ültem egy helyben megpilledve. Vasárnap már kipihentem magam, és terveim voltak a napra! :)
Reggeli szöszmötölés után gyorsan megfőztem az ebédet! A menü: Borsós rizsszem tészta nekem sült rákokkal (képzeljétek mostanában eszem halféléket!) férjnek parmezános csirkefalatkákkal. Hozzá egyszerű saláta és bodzaszörp. Természetesen az erkélyen ebédeltünk! :D
Ebéd után kis pihenőt tartottunk, majd brinyóra pattantunk, és betekertünk a belvárosba (jajj nagyon éreztem Réka kemény edzését a combomba!)
Első körben a Wampon meglátogattam rég nem látott árulótársaimat. Persze jól bevásároltam náluk! Vagyis csak a Mood Patentékszernél hagytam jó sok pénzt, de csudi jó új patentokat vettem! Majd sorban mutatom őket! :)
A Wampról átsétáltunk a Könyvhétre! Közben megálltunk egy jeges kávéra:
A könyvhéten első körben gyorsan megvettem Farkas Via könyvét és gyorsan dedikáltattam:
Via nagyon lelkesen és türelmesen dedikált. Mindenki kapott szép iránytűs pecsétet, meg matricát. És igen, Biusnak is dedikálta! A dedikálás után férjem úgy vetette bele magát a Könyvhétbe, mint én szoktam a pláza üzleteibe. Én 15 perc után visítva időt kértem tőle, és megbeszéltük, hogy kap egy bő órát nézelődni, addig én a Váci utca üzleteiben "kipihenem" magam! :D Na persze, hogy úgy indultem, hogy nem veszek semmit...és elvertem egy rakat pénzt! :( De csudi jó áron és csudi szép dolgokat vettem! Mindent mutatok sorban majd! OK???
Zárójelben megjegyzem, hogy a MAC boltban megvettem első profi sminkecsetét...jajj valami nagyon jó! Ja és az üzletben a személyimet elő kellett vennem, mert nem hitték el, hogy 37 éves vagyok! :)
Férjem még a megbeszélt idő után cikázott, itt ezt, ott azt.... ebben a hónapban már nem eszünk, mert nagyon sok könyvet vettünk! Így jártunk...két magyar szakos! ÁÁÁÁ....
Boldogan a szerzeményeinkkel hazatekertünk. Annyira mámorosak voltunk az új dolgoktól, hogy mindketten elfelejtettük a Dunát megnézni! :)))) Így nem lettünk katasztrófaturisták!
Otthon egy nagy pohár bodzafröccs mellett belevetettük magunkat a könyvekbe! Ja és Biusnak megmutattuk, hogy kapott dedikálást! :)))
Mi történt pont egy hete? Nagyon sok minden, de tulajdonképpen csak egy dolog: 10. Dabasi Futónap!
A történet hetekkel hónapokkal nyúlik vissza az időben. Mi kitaláltuk a tesómmal, hogy lefutjuk a 10,5 km-t. Én kitaláltam, hogy a férjem és anyukám osszon vizet (önkéntesből mindig kevés van)! Igen, tudom mit jelent az önkéntes szó: Én önként eldöntöm, ki mit csinál! Hihihi! Nővérem kisebbik lányával és barátnőivel a bemelegítésre készültünk (Flashmob), a nagyobbak pedig pólót osztottak és 30 km-t futottak! (hajrá Ami és Helga!)
Hajnal hatkor kelni vasárnap talán hülyeség, talán fárasztó, talán... muszáj! Mert hét órakor már padokat pakoltunk és Anikó expressz gyorsaságú pólóosztó felkészítő tréningjén vettünk részt!
Ő Anikó, aki nélkül nem lenne futónap:
És íme szupi XL és XXL méretű pólókat osztó lányok (1 óra alvás után, mert szombaton party volt!!!):
Magam sem gondoltam, hogy fél nyolckor minden a helyére kerül, de képzeljétek ott volt minden. A környékbeli településekről jöttek a buszok, és özönlött a sok iskolás, és pillanatok alatt narancssárgállott az egész környék! Közben megérkezett az egész családom, és mindeki elfoglalta a helyét, pozícióját! :)
Mi 9 órakor minden különösebb kommentálás nélkül felmentünk a színpadra és letáncoltuk a flashmobot! És képzeljétek, volt, aki tudta! Nem is kevesen! :D
Aztán egy kis oktatás következett, és mindenki nagyon ügyesen táncolta együtt!
Ezután elindult a 3 km-es táv. Futott ott öreg, fiatal, babakocsis, kutyás, mindenki! A végén (sajnos kép nem készült róla) többek között anyum és férjem osztották a befutóknak a vizet. Azt mondták, nagyon durva volt, mert közel 1000 embernek kiosztani pohárban a vizet pár perc leforgása alatt... jövőre inkább futnak! :))))
Kis szusszanás után megtartottam a 10,5 km előtti bemelegítést! Húúú soha nem csináltam ilyet és nagyon izgultam, de állítólag jó lett! Rövid, de hatékony. :)
És már indult is a hosszú táv:
A csöpp fió piros basketball sapkában egy volt éáltalános iskolás évfolyamtársam (Csilla) nagyobbik fia! 8,5 éves és lefutotta a 10,5 km-t! Anyum odáig volt, meg vissza, hogy milyen ügyes volt! És amúgy mindenki, mert élete első komolyabb megmérettetése volt, és szerintem kb. 40 perc alatt teljesítette a távot!!!!!
Hozzáteszem, hogy én kb. leugrottam a színpadról, megpróbáltam a telefonomat magamra csatolni (nem sikerült, kézben vittem) és indultam is a nagy távnak. Ekkor éreztem, hogy ez nem lesz minden idők legjobb futása, de nekiveselkedtem. Persze fél távnál megáztunk, háromnegyednél megfőttünk...de ki így, ki úgy megtette a távot. Én sokszor sétáltam, de egyszer csak beértem. :)
Háromnegyed távnál osztott a családom vizet! Ha nem ők oszták ott a vizet, akkor feladom, de ők olyan lelkesen buzdítottak mindenkit, hogy ott szerintem már senki nem adta fel! :) Helga A betűs pólóban mosolygott, Ami csak röhögött rajtam, férjem szemében láttam, hogy "Drágám nyugodtan add fel, én akkor is szeretlek" kifejezést, anyum meg közölte, hogy gyorsabban, mert nővérem már rég elfutott előttük! :))) Hát futottam tovább...mit tehettem.
És egyszer csak beértünk a célba.... jajj de jó volt!
Nővérem lendületesen, nagyon jó időt futva:
Én meg bedöccögtem, de legalább mosolyogva:
És bár úgy elfáradtam, hogy aurás sokkot kaptam (szemvibráció....nagyon nem jó érzés), délután egy óriási ürességet éreztem, hogy akkor hogyan tovább? Akkor most ennyi? Most mit fog várni? Majd megnyugtattam magam, hogy akkor várom a tizenegyediket! Mert ugye lesz? Valahogy majd csak összehozzuk azt is! :))))
ÉS akkor íme két videó a táncról, ami ... így sikerült! :))))
Vagy ahogy a nagyok hívják: cap toe. De hát miért hívjuk máshogy, amikor ez egy fényes orrú cipő. Én legalább is így hívom! :) Történt az velem, hogy bementem a belvárosba, ahol volt egy kis időm, és a Deák tér környékén találtam egy cipőboltot, ahol fillérekért voltak a cipők (Ok, persze kínai cipők). Na gyorsan vettem is magamnak egy ilyen púderszínűt. Olyan fényes az orra, hogy ha akarom látom magam benne! :))))
Valamelyikőtöknek van ilyene? :))))
Annyira emlékszem, hogyan is szereztem meg ezt a kabátot! Mármint a szitura és az állapotára is. Turiban voltunk kolléganőkkel, mikor is láttam, hogy egy csaj (annyira nem ilyen volt a stílusa) nézegette ezt a kabátot. Mikor megláttam a kabátot, megragadtam kolléganő kezét, és együtt mormoltuk magunk elé, mint egy imát: tedd vissza! És visszatette, én meg lecsaptam rá! Ekkor vettem észre, hogy van rajta egy óriási paca és hiányoznak gombok róla. De ezek nem jelentenek problémát. Fanatikus Vanish használó vagyok, és nekem eddig mindenből mindent kiszedett! Ebből a kabátból is kiszedte a foltot! A gombokat meg igazán nem bántam, mert színben passzoló banánzöld gombok voltak rajta, én meg feketékkel jobban szeretem!
Már csak azt mondjátok meg, hogy tényleg nem mutattam nektek ezt a kabátomat? Pedig nagy kedvencem. Mondjuk annak nem nagyon örülök, hogy júniusban hordom... na de ezt hagyjuk, így van? :)))
A mosolyom inkább vicsorgósra sikeredett. Ennek meg van az oka. Konkrétan a nagy lábújjamtól a hátam közepéig iszonytató izomlázam van! :D Vasárnap ugyanis (kicsit túlvállva magamat) nagyon aktívan részt vettem a 10. Dabasi futónapon. Tartottam 2 bemelegítést és futottam 10.5 km-t! Mindezt úgy, hogy hajnalban keltem, és egész hetem kemény volt! :) De túléltem..jó volt...jön hosszabb beszámoló képekkel! OK?
A nadrágot szombaton turiztam, és képzeljétek, csak azért vittem a próbafülkébe, mert: "na felpróbálom, úgysem jó, de motivál, hogy tovább tegyek az alakomért!" duzzogva elkezdtem felhúzni...és ...tadaaaam!!!! :)))) Olyan fergetegesen boldog voltam, hogy otthon sütöttem is egy tortát (mascarponés répatorta norbi listből esterittel!), amit jól elfelejtettem lefotózni nektek! Nah majd legközelebb! Amúgy a turiba nőcis blúzért mentem, és képzeljétek találtam azt is! :D Majd valamelyik nap jön az is!
Most kisütött anap és így egy hangyányit jobb kedvem van! De azért nem vagyok annyira boldog. Főleg, hogy mindenki azzal ijesztget, hogy az egész nyár ilyen lesz! Na de kéééérem! :(
XOXO
PS: íme egy méglazább beállás! Hihihi
Ja és a farmerdzsekim jól nézzétek meg! Több, mint 10 éves! :)
Próbáltam én ezt az időt innen nézni...majd onnan...végül amonnan. De az eredmény ugyanaz lett: SZAR! Hogy lehet ilyen idő? Tudom, így... Megcseréltem a ruháimat. Elöl van egy rakás gyönyörű nyári ruhám, amit minden reggel könnyes szemmel nézegetek. És most konkrétan az a meggyőződésem, hogy már soha nem fogom őket felvenni! Nagyon szomorú vagyok! :(
Kérlek írjátok meg mit tegyek? Vagy egyáltalán dühöngjetek velem! OK???
