szerda, július 30

Kicsit alternatív

Tegnap kissé alternetívba nyomtam. Nem tudom honnan jött az ötlet. Talán a reggeli szürkeségből, vagy csak már fel akartam venni ezt az új mellényt? Még egy ősrégi szandi is előkerült, amit ezen a nyáron még nem hordtam.
A kép Réka torna és óriási vihar előtt készült. :D


 
XOXO
 




..................................................
Szandál: Deichman
Szoknya, trikó és mellény: Háda
Ékszerek: Háda és Wamp



kedd, július 29

Laza vagyok!

Tegnap úgy gondoltam bekeményítek! Mert hogy ez az idő vagy őrületbe kerget, vagy bekeményítek. vagyis alkalmazkodom. Elő a vékonyabb kiscsizmákkal, a laza felsőkkel, a shortokkal...és legyünk mosolygósak! OK?



 
XOXO
 




..................................................
Csizma: Cin Cin Amica
Short: Orsay
Felső: Takko
Trikó: Háda
Táska: E-bay
Ékszer: Mácsár Andi


péntek, július 25

Itt volt az ideje

Erre a szoknyára én beszéltem rá tesóm lányát. Aztán jól nem hordta, és nekem adta. Aztán én is sokat szenvedtem vele. Elsősorban bele kellett fogynom...és megvennem hozzá ezt a kis cuki blúzt..a Lidlben. (Vicces helyeken vásárolok?) Azért a Mácsár Andi ékszer természetesen most is hab a tortán!
Tetszett tegnap is a szettem, de ma visszanézve nagyon odavagyok. Nagyon jó ez a szoknya...érdemes volt a szekrényben rendet rakni! :D
(Igen, hétvégén nagy ruhafotózás várható!)


XOXO
 




..................................................
Szandál: Ázsia center
Szoknya: New Yorker
Felső: Lidl
Öv: H&M
Táska: Zara
Ékszer: Mácsár Andi


csütörtök, július 24

Megmenekült darab

Selejtezéskor mindig van egy két ruhadarab, amire rácsodálkozok, hogy "jé..ezt miért nem hordom?" Ilyenkor ezek a ruhadarabok megmenekülnek és kapnak egy újabb esélyt. Így járt ez a csipkés felső is, amire minap nagyon rácsodálkoztam. Fogtam leszedtem a fogasról és kikészítettem másnapra. Gondoltam nem lesz annyira meleg az esős nap után (persze nem így volt) jó lesz. Nos jó is volt...vagyis tetszett a szettem, de nagyon melegem volt benne. Nem egy bőr- és ph-barát felső. De nagyon szép! :)




XOXO
 



..................................................
Szandál: Cin Cin Amica
Short: Promod
Felső: Ruhaözön
Trikó: Intimissimi
Táska: Zara
Ékszer: Mácsár Andi


szerda, július 23

Az úgy kevenc

Ezt a nacit a Kikben vettem 2000 Ft-ért. Annyira szeretem, hogy azt hiszem most ő az új szerelmem. :D





XOXO
 


..................................................
Szandál: Cin Cin AMica
Nadrág: Kik
Felső: Oysho
Táska: SK

kedd, július 22

14 km...megcsináltalak!


Igen! Rögtön a dicsekedéssel kezdem: szombat este lefutottam életem első leghosszabb távját, 14 km-t. Nem egyedül futottam! Családilag még 3-an teljesítették a távot, amúgy meg voltunk több mint ezren.
Tavaly akadtunk a versenyre tesómmal, nem is tudom hogyan. Mindenesetre már tavaly is nagyon tetszett az egész, pedig akkor csak 6 km-es körök voltak, és csak egy kört futottam. (Két héttel egy komolyabb műtét után akkor annak is örültem.) Emlékszem tesóm akkor már 12 km-t futott, és annyira hihetetlen volt, hogy egyszer ennyit fogok én is futni. És tessék...megcsináltam.
Rutinosként mentünk Füredre, éles kanyarral vágódtunk be a megszokott parkolónkba....jó nagyot koppantunk is, mert fullig volt (utolsó két helyre paszíroztuk be magunkat). Már itt sejtettük, többen leszünk, mint tavaly. Sajnos férjem egyéb elfoglaltság miatt (nem sajnálni: tesójával vizilabda meccseket nézett!) nem tudott ott lenni, de folyamatos összeköttetésben nyugtatott egész nap és lájkolgatta az össze futással kapcsolatos bejegyzésem (ami nem szokása!). Férjem helyett ott volt legjobb haverom, aki hogy-hogynem szintén fut...ez már csak ilyen...fertőz mindenkit!


Gyors pisilés (francokat volt gyors...sorbanálltunk sokat) és rajtcsomag átvétel után beálltunk az induláshoz. Fotózkodás, belső hang nyugtatása.... és már indultunk is. Örülök, hogy sehol nem volt idő elgondolkodnom, mert vagy beszéltem valakivel, hogy épp el kellett jutnom valahova, vagy a maradék cuccomat próbáltam szegény Adrira (Zolika barátom barátnőjére) akasztgatni...így nem voltam ideges..annyira.

START




A csapat
A terv az volt, hogy mi Leával valahogy végigjutunk a 2 körön, Anyum és Tesóm jó gyorsan lefutják a 2 kört, míg Zolika majd jó beér minket a 3. körben. Hát nem így lett. Persze a rajt után még így nézett ki... Zoli kistartolt, anyuék jó tempóba elindultak, mi meg szép lassú ütemben elkezdtünk futni. Rögtön a futás eleje egy emelkedős rémunalmas hosszú egyenes rész volt. Fordulónál ránéztem a telefonomra és látom, hogy kb. másfél kilóméternél járunk. Mi???? Ennek a tízszeresét akarom én lefutni? Lea mellettem megkérdezte, hány km van már meg, mondtam erről még ne beszéljünk. (persze mindezt jelbeszéddel, mert mi zenét hallgattunk...nem beszélgettünk). Az út a forduló után logikusan emelkedőből lejtőre váltott. Ez kicsit visszahozta a jókedvünket, és egyszer csak a 3 km-es frissítőnél jártunk. Na mi itt vizet ittunk, pedig állítólag volt fröccs is. Nekünk jutott víz.... :D Az unalmas szakasz itt kiserdőre váltott...murva, sötét...és vártam a tavalyi zombikat, akik ijeszgettek...idén nem voltak. Erdő legvégén kaptató levelekkel. Na ott már nagyon elkeseredtem... szépen fel is gyalogoltam rajta. Utána jött egy szakasz, ami mesés volt. Lejtő lefelé...a végén a Balaton. El is gondolkodtam, hogy akkor most a végén beleugrom és szarok én mindenre! Jól esett volna, mert ugye nagyon meleg volt napközben, és sokat esett mostanában, így a páratartalom elég magas volt. Én bírom, de azt éreztem, hogy nincs egy száraz pontom sem! Ezután kicsit kanyarogatunk ide oda...és már láttam, hogy visszaértünk. Jött egy frissítő, ahol belemarkoltam a szőlőcukorba..a megmentőmbe! Sétáló, biztató emberek, tapsolás, hajrá kiabálás... mi pedig szélsebesen átfutottunk az óra alatt a második körre (naná, hogy majdnem rossz felé futottunk!).
Ok, a fele megvan...innentől túlélésre játszunk! Jött az unalmas kaptató felfelé, aminek felénél Lea szólt: álljunk meg, mert nem bírja. Mondtam neki, hogy ok, 5 mély levegő és futunk tovább. Így is lett. Kicsit az is segített, hogy a tudtunk anyuékkal pacsizni akik a fordulón túljutva már visszafelé jöttek (meg is lepődtem, hogy csak ennyivel vannak előttünk...pedig mi cammogunk és megállunk) Forduló után újabb ütést éreztem Leától...ő nem bírja...hánynia kell... Ekkor egy kedves pasi szólt, hogy lejtő van...használjuk ki. Taktikánk a "saját lendületünk levisz minket" volt, ami bejött. Jött a frissítő (megint víz...nem fröccs), majd jött az erdő. Ott Lea megállt, és azt mondta ennyi volt. Menjek, és a célban várjam meg. Én háromszor visszakérdeztem, hogy "biztos???", mire az volt a válasz, menjek már. Mentem is a leveles-ingoványos kaptatóra, aminek a tetején egyszer csak Lea mellettem termett. Azt mondta jobban van. Innen már nem is emlékszem mi volt. Csak futottunk-futottunk-futottunk. Egyszer csak ránéztem a telefonomra és látom, 12,5 km van mögöttem. Eddig 12 km volt a legtöbb, amit valaha futottam (egyszer), így azt gondoltam magamban, én már nyertem. Leának mondtam, hogy már csak 1,5 km...mire ő a csak szóba belekötött, de mentünk tovább. A sétányra érve szóltam neki, hogy vegye ki a füléből a zenét, mert a lelkesítést hallania kell, az segít majd túllendülni az utolsó métereken. És még ezt mondtam neki:
" Lea megcsináltuk! Ez a miénk és senki nem veheti el tőlünk!" majd megfogtuk egymás kezét, és felemelt kézzel beszaladtunk a célba...közben kiabáltuk: Megcsináltuk!!!!
Kaptunk érmet a nyakunkba...csináltunk közös selfit (én mint valami kruplifej, úgy nézek ki rajta!)

Megcsináltuk!
Zolika nem ért utol minket, anyuék előttünk nem sokkal értek be, ráadásul a tesóm nagy lendülettel elkezdte futnia 3. kört, mikor rájött, hogy nem jó helyen van.... :D
Lea nagy lelkesen küldött egy snapchetet mindenkinek, hogy lefutott 17 km-t. Mikor többek közt én is megkaptam, szóltam neki, hogy ok, de csak 14 volt! Nagyon röhögtünk!!!! Mindenki izzadt volt, és fáradt. És rettenetesen büszke magára, a másikra. Én gyorsan felhívtam férjemet, aki lelkendezett a telefonba, hogy én milyen ügyes vagyok.

A család

Nagymama, unoka, anya
A parkolóban kicsit várakoznunk kellett, mert potyautasaink a fürdőben voltak. De jó is volt átöltözni és csak ülni. Aztán szép lassan elindultunk utunkra, vissza a nyaralóba. Nem mentem gyorsan, mert a lábaimban nem bíztam 100%-osan. Lassan mindenki elaludt a kocsiban... én meg azon gondolkodtam, hogy talán nem is lehetetlen az a 21 km...talán tényleg megcsinálom...de akkor aztán sírva fogok célba érni!


XOXO
 





péntek, július 18

Színes és vidám

Még mielőtt azt hiszitek, hogy bomba alakom van...nem is tudom hogyan készült ilyen jó kép rólam! Főleg az első képen nagyon tetszem magamnak...bárcsak a tükörben is ezt látnám!!!! Mindenesetre nagyon tetszik ez a kép rólam. Megállapíthatjuk, hogy az élénk pink az élénk türkizzel nagyon jól néz ki. A színösszeállításhoz az ötletet persze az új cipőm adta, amihez potom 2000 Ft-ért jutottam a minap! Most azt érzem, hogy az egész szett legjobb darabja a fonallal körbetekert gömb láncom, ami Mácsár Anditól van. A lánc nélkül nem lenne teljes a szett.






XOXO
 



..................................................
Ruha: H&M
Mellény: Promod
Táska: Tchibo
Cipő: Cin Cin Amica
Lánc: Mácsár Andi

szerda, július 16

Kicsit csiniben

Tegnap rám tört, hogy kicsit csinosabb szettet állítsak össze magamnak. Na ez így szépen hangzik, de az igazság az, hogy vannak olyan ruháim, amiket csak frissen vasalva lehet felvenni. Így néha rászánom magam a vasalásra, és gyorsan másnap felveszem az adott ruhadarabot. Most is így volt, mert már hetek óta a vasalni valók közt volt a naci.
A nadrághoz egy lazább blúzt és egy telitalpú vászon cipőt vettem. És az új kedvenc, a csíkos táska maradhatott el! :D



XOXO
 



..................................................
Blúz: Háda
Nadrág: Mango
Táska: E-bay
Cipő: Ázsia Center

kedd, július 15

Egy új short

Jövök egy outfit bejegyzéssel, ha már eredetileg a blog lényege ez volt. :D
Szabadságom utolsó napján elcsaltam egy kolléganőmet, hogy menjünk turizni. Mert már annyira ki voltam éhezve egy kis ruhavásárlásra. Meg a az 5 nap Balaton körül nem éppen a shoppingolásról és a ruházkodásról szólt....így teljesen érthető (ugye???), hogy ki voltam éhezve!
Nagyon sok jó dolgot találtam magamnak, amiket ígérem lassan mutatok (bár vettem futópólót és pizsit is!). A rajtam látható shortot hosszú nadrág állapotában vettem, de azzal a céllal, hogy rövidgatya lesz belőle. Tetszett a színe és az anyaga.  Mindeközben megjött az e-bayről a csíkos táskám, mit már nagyon meg akartam mutatni. Persze rögtön ez a naci jutott eszembe, így vasárnap este meccs előtt még gyorsan felvarrtam. :D
Nagyon kényelmes és nyaralást idéző lett a szettem, ami remélem nektek is tetszik! És a táskám? :)




XOXO
 



..................................................
Trikó: Terranova
Nadrág: Háda
Táska: E-bay
Cipő: Crocs
Ékszer: E-bay

hétfő, július 14

Kösz jól vagyok!!!

Nos itt vagyok! :) Sikerült a munkáimat úgy rendezni, hogy két hét szabit is ki tudtam venni. Ennek örömére teljesen OFF állapotba kerültem. Hiányoztam? :))))


Idén azt találtuk ki, hogy a konkrét nyaralásunk belföldön és aktívan fog telni. Ennek az lett az eredménye, hogy körbebringáztuk a Balatont. Akik figyelték a Facebook oldalt, ott nyomon követhettétek. nagyon jó volt, nagyon élveztem. Talán nem is ragoznám, de ha van igény szívesen megírom a részletes beszámolót a szállásokról, az utakról, az élményről. De csak ha kéritek. OK?

Amint hazaértünk Balcsiról mentem is Rékatornára. Mert hát én minden nap 40 km-eket tekertem, hú de jó kondiban vagyok.... aha.... Azt hittem meghalok, ömlött a víz rólam és másnap alig tudtam menni. Nem baj, holnap megyek megint!


Mennem kell, mert nővérem behúzott a csőbe...no én meg hagytam magam. Az úgy volt, hogy már tavaly is voltunk az l love Balaton szervezésébn a balatonfüredi éjszakai futáson. Idén kitaláltam, hogy dupla távot futok, mert kellenek a kihívások. No ezt azt jelenti, hogy szombaton 14 km-t kell futnom. NO DE itt nincs vége a sztorinak. Nővérem felhívott, hogy ha jelentkezem a WIZZ AIR félmaratonra, akkor az a szombati táv féláron van. Én meg nem tudom, de azt vettem észre, hogy ülök a gép előtt és regisztrálom magam a félmaratonra.... Aztán persze pánikrohamot kaptam...mert jajj az nagyon sok...és én nem fogom bírni...és majd behoz a busz...és majd feladom... utána meg összeszedtem magam, és rájöttem. Kellenek a kihívások, kell az élmény, mert ha úgyis érek be, hogy én vagyok az utolsó....akkor is megcsinálom, és elmondhatom, hogy félmaratont futottam. ÉN! És akkor ezt már senki nem fogja elvenni tőlem. És legalább motiválva vagyok! (És nem mellesleg jó nagy hülye, mi?)

Na így történt, hogy minap is, ahelyett, hogy befejeztem volna ezt:

kád körüli sziloplaszt cseréje....
Én ezt csináltam:


De nem érdekelt! Férjem nem volt otthon...mikor meg már otthon volt, kézségesen óvatosan fürdött, és segített befejezni.
És rájöttem, hogy a legnehezebb dolog az a leszaromtablettát bevenni. pedig néha nagyon jó. És olyankor felveszem a nyúl(helyett futó) cipőt, és megyek, és megdöntöm a határaimat, és otthon sokkal szebbnek, soványabbnak, jobbnak látom magam!
Ha meg épp nem futok, élvezem ezt:


és röhögök ezen:


De most komolyan: micsoda balett pózban alszik Bius???? (vinnyogtam)
Ja Bius jól van! És mindenkit puszil!

Én így állok most, és jövök holnaptól rendszeresen, ígérem!
És nem felejtettem el a beígért játékot sem. És ha kértek Balcsi bringakör beszámolót szóljatok!
És meséljetek, ki hogy van! :D

XOXO