Míg kislány voltam, és jöttünk fel a NAGY Pestre anyuékkal, mindig nézegettem az a házak erkélyeit. Annyira irigyeltem a pesti lányokat, hogy van erkélyük, nekem meg nincs (ja persze nekünk nagy füves udvarunk volt...na de nem volt erkélyünk). Én valahogy erkélymániás vagyok, mert mikor a balatoni nyaralóban is osztottuk a szobákat, én az erkélyeset választottam. Persze a balatoni erkély északi fekvésű, és csak annyi "jó" van benne, hogy mindenki a mi szobánkon keresztül viszi ki a törölközőt, meg a fürdőruhát száradni! Na de erkély! És a miénk.
A pesti utak erkélyfigyelése közben megállapítottam, hogy az erkélyek több mint 50%-át lomtárnak használják. Ez olyan elkesítő volt (pláne, hogy 8-10 éves voltam), és elhatároztam, hogy nekem soha semmi lom nem lesz az erkélyemen, mert erkélyem az lesz! :)
Mintegy 6 évig éltem a Városliget mellett egy egyszobás kislakásban, aminek volt egy kis erkélye. Imádtam már azt is! Rendezgettem, díszítgettem, de voltak térbeni hiányossagai. De szerintem cuki volt.
Mikor 4 éve úgy döntöttem. hogy márpedig nekem saját lakás kell, akkor az erkély első helyen szerepelt a keresési feltételek közt. Amostani lakásban az erkély mérete volt az, ami nagyon megtetszett. Természetesen nem ilyen állapotban vettem meg. Retro metlaki, rozsdás korlát és fémszálas sárga üveg ékeskedett rajta. Én meg megláttam benne ezt:
A bútorok ikeásak, a terítőt anyósomtól kaptam, a székekre és a kis ülőkére anyukám horgolt huzatot. :) És szuper helyszíneesti borozgatáshoz, kártyázáshoz (jajj a bambuszrolókat és az ikeás napelemes lámpákat elfelejtettem lefotózni!), vacsorához. És a barátaimmal itt szoktunk erkélypartizni, ami házi sütésű vegazsíros kenyérből, hagymából és sörből áll! Na rendezek is egyet! :)
