Ami a testemnek jár

Mindenek előtt elnézést, hogy eltűntem napokra, de higgyétek el van mentségem. Tulajdonképpen vasárnap és hétfőn megadtam azt, ami a testemnek járt. :)
Minden úgy kezdődött, hogy vasárnap életemben először lefutottam a Vivicittát. Kicsit eltaktikáztam, kicsit kipurcantam és összeomlottam, de végül is megcsináltam. Mintegy 3000 futóból 632. helyen értem célba, ami azt hiszem nem is olyan rossz ahhoz képest, hogy csak január óta foglalkozom komolyabban a sportolással. Tanultam ebből a napból sok mindent. Például, hogy a következő futónapig kell tűző napon edzenem (jajj nagyon meleg volt), hogy azt is bírjam, és hogy még vannak határaim, és hogy van hova fejlődnöm. Itt jegyezném meg, hogy voltak akik vasárnap 21 km-t futottak. Most tudom csak igazán értékelni őket, és nagyon mélyen meghajlok előttük.
A lábaimon kb. 10-15 vízhólyagot tudok összeszámolni...azt hiszem 6 év után ki kell cserélnem a futócipőmet, mert eddig szolgált, most már inkább árt, mint használ. Persze nem tudom hogy fogom lenyelni azt a békát, hogy több tízezret sportcipőre költök, ahelyett, hogy csini rucikra költeném, de azt hiszem menni fog...valahogy! :)
Kaptok egy képet, ahol még reményekkel teli bemelegítünk a futásra.

Tegnap – miután aludtam egyet a futásra, és úgy döntöttem, hogy azért nem volt katasztrófa – beváltottam a karácsonyi ajándékomat, és elmentem a Mandala Day spa-ba egy 90 perces kényeztető masszázsnak. Nagyon szuper volt. A kislábujjamtól a fejem búbjáig átmaszíroztak, és kényeztettek. Utána szaunáztam egyet, és ma úgy éreztem, hogy új erőre kaptam. Tornáztam is egyet ma délután, mert a testem továbbra is nagyon szeretem. Szeressétek ti is! Bármilyen is! :))))

XOXO