kedd, augusztus 14

Hasonmások

Állítólag mindenkinek megvan a hasonmása a világban. És ezt most bebizonyítom nektek! :)
A történetet ott kell kezdenem, hogy még szingli éveimben nagyon szerettem a Nyomtalanul c. sorozatot. Főleg a főszerelő személyisége és megjelenése vonzott. (Jólvan na, tudom, hogy tök furi ízlésem van). A bugyileejtős magyar szinkronhangot most félretéve – amiért millió hála Dózsa Lászlónak – egyszerűen meg voltam veszve Jack Malone szomorú kutya ábrázatáért. Mindezt bőszen ecseteltem egyszer egy barátnőmnek mobilon, mikor már a férjemmel jártam, és pont ment a sorozat, mikor is hatalmas felismerést tettem.
Igen, én megtaláltam a saját FBI ügynökömet. :)))
Azóta figyelem hogyan öregszik a színész, és próbálom előre felkészíteni magam, hogy igen, ilyen lesz a férjem is. (Mellesleg tetszeni fog!)

Na most jövök én. Kolléganőm pár hete röhögve jött be egy metro újsággal a kezében, mondván, hogy lebuktam, mert lefotóztak a BKV-n. A lebukás arra vonatkozott, hogy gyakorlatilag sosem utazom BKV-val, mert bringázok, vagy gyalogolok és ritkán autózom. Ez alól csak a kisföldalatti a kivétel. Hosszan néztem a képet, és tényleg én vagyok rajta! Vagyis hogy teljességgel kizárt, mert ilyen diákigazolványom nekem nem volt, mert még papíros volt...pláne nem akkor mikor volt kb. egy hónapig ilyen kabátom. :) Szóval kedves valaki itt Budapesten! Kereslek, mert nagyon hasonlítunk egymásra! Legalábbis állilag! :))))


1 megjegyzés:

  1. Én találkoztam már több alteregóval is, bár a sajátommal még sosem. De van egy barátnőm, aki már látta!
    Olyan vicces, ezek a roppant hasonló emberek általában hasonlóan öltöznek is, a hajuk is szinte ugyanúgy van vágva, olyan a színe, nagyon libabőröztető érzés ez.
    Ha látom és nem Te vagy, feltétlenül szólok neki, h lessen ide! ;)

    VálaszTörlés