csütörtök, április 17

Hé hello Budapest!

ÉS IGEN! MEGCSINÁLTAM! Idén is lefutottam a 10 km-t a Vivicittán.
Kezdjük fordítva a storit. Szóval én úgy éreztem, hogy sokkal jobb időt futottam, mint tavaly. Lendületesen kocogtam a célban. Nem voltam kipurcanva és a lábamon is volt még bőr. (Na ok, nem mindenhol, de nem én lennék, ha nem dörzsölne pont ilyenkor a cipő...máskor nem.)

Lendületesen lobogó copffal mosolyogva érkeztem!
Na ehhez képest tudjátok mennyit futottam? Egy perccel jobbat, mint tavaly. :( Mondta is a férjem: Nem baj drágám, 60 év múlva már 5 perc alatt lefutod! :)"

Felül a tavalyi idő, alul az idei (Brutto és netto idő)
De ugye nem ez a lényeg? Hanem hogy MEGCSINÁLTAM! Amúgy tesóm tegnap megnyugtatott. Panaszkodásomra, hogy "de én már mióta futok, ők meg csak egy éve és mégis jobbak" azt reagálta: "Neked ez a feladatod. te azért futsz, hogy másokat motiválj!" Hát így legyen.

Amúgy a nap csodálatos volt és hosszú. Nagyon korán kelltem (fáradtan, mert ugye rendeztem vissza a lakást), de gyorsan csináltam szendvicset az egész csapatnak. Családom (anyu, tesó, Ami és Helga– Ami barátnő) már fél nyolckor nálunk volt. Összeállítottuk a hátizsákokat, és már mentünk is a 32-es buszhoz. Már a megállóban és a buszon találkoztunk Vivicittás futópólós fanatikusokkal. Összemosolyogtunk, jó volt! A Margit szigetre érve kijelöltük a találkozási bázispontot, bővítettük a csapatot Timivel (tesóm barátnője) és elkezdődött a pisilni megyünk, rajtszámot tűzünk, okoskodunk folymata....ugyanis Tesóm és Timi FÉMARATONT FUTOTT!!!!!! Belöktük őket a sorba, és még fotót is csináltunk róluk.


Tesóm kicsit csalt, mert futott már ennyit, de a Vivicittán először futott félmaratont!
A start pisztoly edurrant...és én nagyon izgultam. Jajj megcsinálja? Mennyi idő alatt? Szerintem jobban izgultam, mint Tesóm.... De ránk most a pihenés várt. Így a bázisunkon pihengettünk, beszélgettünk...kb. így:


Közben megérkeztek Zolikájék is!  (Zolika a táncos társam volt, és nem utolsó sorban most ő festeget nálunk!) Több, mint másfél óra múlva már odamentünk a célhoz, és vártuk a tesómat! Jöttek a futók tömött sorokban. Iszonyú boldogok voltak. Az arcukon valami olyan volt, amit csak az tud és érez, aki egyszer is futott már versenyen. És egyszer csak megérkezett a tesóm. Sajnos kicsit későn kapcsoltam, de sikerült egy videót készítenem róla. (Fekete hosszú nadrág, és rövidebb szőke haj.)


Tesóm iszonyú jó időt futott: 1: 58:34! Nagyon büszkék voltunk! Anyu majdnem sírva fakadt, mikor beért....hát nekem is gombóc volt a torkomban! 

A félmaratonisták!
Ezután jött a 10 km-es táv. Mi is elkezdtünk készülődni. Csoportkép, helykeresés....telefon állítgatása...


Anyu, Zolika, Én

Most valahogy nem izgultam rá a dologra. Nagyon tudatosan készültem, és próbáltam nem idegesíteni magam. Így lehetett, hogy magamban ezt a 10 km-t sokkal jobban éltem meg, mint tavaly.
És igaz, hogy Zolika kb. lerohanta a távot (Betegen!), anyum a korosztálya legjobb idejét futotta, Én meg egyszer csak beérkeztem. De ugye tudjuk: én a motíváló erő vagyok. :D Amúgy meg azt kell nézni, hogy tavaly januárban még 10 kilóval többet nyomtam, és 2 km-t sem tudtam egy szuszra lefutni! Szóval onnan nézve.... :D És megsúgom: idén csak 7 km-t akartam futni, de anyum miatt futottam 10-et! (Aki az első kanyarban lehagyott!) És örülök, hogy nem adtam alább!

A napnak még nem volt vége: Jöttek a csajok a Minicittával. Kemény 3,2 km-t futottak. Na ez az a táv, amit ha lefut valaki, az már bekettan, és jövőre tuti többet fog futni. Lányok is így értek be: Jövőre 7 km!!!!


És én?  Nem is tudom...talán félmaraton..talán újra 10 km? Meglátjuk! Az álmom: 10 km egy olyan pólóban, aminek a hátán ez van: Baby on board.... :)

Egy álom csak egy álom, egészen addig, amíg úgy nem döntesz, hogy igazzá teszed.
(Harry Styles) 

PS: És hogy megmagyarázzam a bejegyzés címét, hogy esetleg átérezzétek azt, amit mi, íme egy videó:



XOXO
 

3 megjegyzés:

  1. woowww, nagy gratula mindenkinek, de neked, édesanyádnak és a félmaratonistáknak különösen!
    (A babás terveidet nem töröm le, csak annyit mondok: ne ragaszkodj feltétlenül a 10 km-ekhez, ha babát vársz. Persze simán összejöhet, de az a baba fontosabb, mint hogy bajba kerüljön egy álom miatt. Mondom úgy, hogy mindkét terhességemet végig akartam dolgozni és sportolni, erre most, a másodiknál, ismeretlen okok miatt olyan dolgok alakultak ki, hogy már harmadik hete feküdnöm kell, és ez így lesz a szülésig. No, nem ijesztgetni szeretnélek, csak légy rugalmas ebben is - ha lehet, csináld, ha nem lehet, fogadd el.)
    És még egyszer nagy-nagy gratula :)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok! És kivánom, hogy az álmod minnél előbb teljesüljön!

    VálaszTörlés
  3. De cukik vagytok, gratulálok mindenkinek és úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgy drukkolok neked/nektek az álom megvalósításához! ;) <3

    VálaszTörlés