hétfő, március 11

Egy cipő...


A mai nap nem tudtam semmi fecsegő, csiniző dolgot hozni. Cipő halála megrendített. Azt gondoltam, mindenkinek a könyökén jön ez a hír, mert a facebookot elég rendesen teliborította a hír.
Aztán arra gondoltam, hogy mégis leírom nektek, hogy nekem mit jelentett Cipő, és a Republic. Azon kívül, hogy sok kazettájukat megvettem, mert sógorom nagy kedvence, egy időben meghatározta az öltözködésemet is. Kb. harmadikos-negyedikes (gimis) koromban bakancsban, ballonkabátban és napszemüvegben jártunk a barátnőmmel, pont mint Cipő, mert az annyira vagány volt. Igen, mi pont Cipőt, a talán legszerényebb rockkert utánoztuk. Jelenség volt, kedves volt, jó ember volt és egyéniség.
Szomorú vagyok, mert ez az ország most szegényebb lett.

4 megjegyzés:

  1. Én örülök, hogy leírtad. Egyrészt ilyen mély megrendülést, amit a halála okozott sokunknak, nem lehet "unni".
    Másrészt azt fogalmaztad meg, amit én is érzek, holott távolról sem mondhattam magam Republic rajongónak, inkább ismertem minden dalukat, dúdoltam magamban sokat.
    De Cipő olyan ember volt, akiből sok-sok kellene, főként mostanság.

    "Jelenség volt, kedves volt, jó ember volt és egyéniség.
    Szomorú vagyok, mert ez az ország most szegényebb lett."

    Ez a két utolsó gondolatod nagyon így van.

    Nyugodjon békében...

    VálaszTörlés