péntek, június 28

Háromnegyed kilenc


Íme egy régebbi írásom. Férjem megismerésekor írtam...valami ilyesmi volt a kapcsolatunk kezdete. :) Ez még nem részlet a regényemből, csak egy írás. Fogadjátok szeretettel, remélem tetszeni fog! :)))


Drága szerelmem!

Háromnegyed kilenc van. Este. Az erkélyen ülök és érzem, hogy lassan elfogy a fény, ahogy bennem is a kitartás, hogy ne írjam meg, vagy mondjam el neked azt, amit ma átéltem. Nem vagy itt, mégis itt ülsz velem szemben, és mosolyogsz azon, ahogy két ujjal pötyögög a gépen, miközben a szám harapdálom. Magam köré nézek és eláraszt valami elégedettség attól a vélt vagy valós közegtől, ami körülvesz. A jó bor az asztalon, a finom vacsora maradéka a tányéron, a hűséges kutya a lábamnál, a virágaim a párkányon, és persze mindenhol és mindenben a te jelenléted.
Spenótos tésztát akartam enni, de nem volt a hűtőmben spenót. Átmentem hozzá, mert az ő fagyasztója mindig csurig van. Szerencsére nem volt otthon, és örültem, hogy nála tényleg minden van. Volt még időm, így megnéztem a kedvenc sorozatomból egy részt. Mikor kikapcsoltam a lejátszót, a digitális óra háromnegyed kilencet mutatott. Szaladva szedtem össze a cuccomat és kapcsoltam le az előszobai lámpát. Abban a pillanatban lépett be az előszobában. Meg akartam szólalni és mindent megmagyarázni, de már a karjaiban voltam és csak öleltem őt sírva. Ő csak mosolygott és megbocsájtott…
Riadtan ébredtem. Ez tudod milyen érzés? Mintha egy hatalmas és erős kéz kirántana a langymeleg képzelt világból, és hirtelen a jeges valósádra dobna. Ránéztem az órára és rájöttem, hogy lenyomva az ébresztőórát, visszaludtam. Háromnegyed kilenc volt, és tudtam, hogy elkéstem. Rohanva öszeszedtem a dolgaimat és enni adtam a kutyának. Futottam le a lépcsőn egészen a bicajomig. Nagyon fújt a szél. Kócolta a hajam és pillantok alatt a ruhám alatt csiklandozta a bőröm. Éreztem, hogy ott vagy. Az út másik feléről figyeltél. Mosolyogtál, hogy a milyen bolond módjára próbálom magam időben áttekerni a vasúti sineken. Mikor odanéztem már nem álltál ott. A templomtérre érve pont harangoztak. Az órámra néztem és háromnegyed kilenc volt. Minek, vagy kinek harangonznak ilyenkor? Körbenéztem a téren és megállt az idő. Mindenki meglepődve nézte a pontos időt a templom óráján,  a karóráján vagy a telefonján. A harang utolsó ütésére gurultam át a téren. Az összes madár egyszerre szállt fel és indult útjára…
Este háromnegyed kilenckor értem haza. Fáradt voltam és nyűgös. Enni adtam a kutyának és kipakoltam bevásárlószatyrom tartalmát a hűtőbe. A mélyhûtôben találtam spenótót. Vacsorát főztem és kibontottam egy üveg bort. Az erkélyen a bambuszróló résein vékony csíkokban szűrődött át a fény, mintha valaki sárga ceruzával rajtolta volna a falra. A mosott ruhák illatosan lebegtek a szárítón. Becsukatm a szemem és próbáltam nem álmodozni arról, milyen jó lenne ha velem lennél. Aztán ott ültél velem szemben egy könyvvel a kezedben. Felálltam, összeszedtem az koszos edényeket az asztalról, és a konyhába indultam velük. Mögéd érve megpusziltalak, és mint mindig, most is belelestem abba, amit olvasol: “Háromnegyed kilenc van. Este. Az erkélyen ülök és érzem, hogy lassan elfogy a fény…”

4 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszik, szuper írás! Még jöhet ilyen több is :)

    VálaszTörlés
  2. évforduló? :) szuper szösszenet, tényleg jöhetne több ilyen!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszik! :) Igazán tehetséges vagy!

    VálaszTörlés