Így sikerült!

Mi történt pont egy hete? Nagyon sok minden, de tulajdonképpen csak egy dolog: 10. Dabasi Futónap! 

A történet hetekkel hónapokkal nyúlik vissza az időben. Mi kitaláltuk a tesómmal, hogy lefutjuk a 10,5 km-t. Én kitaláltam, hogy a férjem és anyukám osszon vizet (önkéntesből mindig kevés van)! Igen, tudom mit jelent az önkéntes szó: Én önként eldöntöm, ki mit csinál! Hihihi! Nővérem kisebbik lányával és barátnőivel a bemelegítésre készültünk (Flashmob), a nagyobbak pedig pólót osztottak és  30 km-t futottak! (hajrá Ami és Helga!)

Hajnal hatkor kelni vasárnap talán hülyeség, talán fárasztó, talán... muszáj! Mert hét órakor már padokat pakoltunk és Anikó expressz gyorsaságú pólóosztó felkészítő tréningjén vettünk részt!

Ő Anikó, aki nélkül nem lenne futónap:

És íme szupi XL és XXL méretű pólókat osztó lányok (1 óra alvás után, mert szombaton party volt!!!):

Magam sem gondoltam, hogy fél nyolckor minden a helyére kerül, de képzeljétek ott volt minden. A környékbeli településekről jöttek a buszok, és özönlött a sok iskolás, és pillanatok alatt narancssárgállott az egész környék! Közben megérkezett az egész családom, és mindeki elfoglalta a helyét, pozícióját! :)

Mi 9 órakor minden különösebb kommentálás nélkül felmentünk a színpadra és letáncoltuk a flashmobot! És képzeljétek, volt, aki tudta! Nem is kevesen! :D

  

 Aztán egy kis oktatás következett, és mindenki nagyon ügyesen táncolta együtt!

Ezután elindult a 3 km-es táv. Futott ott öreg, fiatal, babakocsis, kutyás, mindenki! A végén (sajnos kép nem készült róla) többek között anyum és férjem osztották a befutóknak a vizet. Azt mondták, nagyon durva volt, mert közel 1000 embernek kiosztani pohárban a vizet pár perc leforgása alatt... jövőre inkább futnak! :))))

Kis szusszanás után megtartottam a 10,5 km előtti bemelegítést! Húúú soha nem csináltam ilyet és nagyon izgultam, de állítólag jó lett! Rövid, de hatékony. :)

És már indult is a hosszú táv:

  

A csöpp fió piros basketball sapkában egy volt éáltalános iskolás évfolyamtársam (Csilla) nagyobbik fia! 8,5 éves és lefutotta a 10,5 km-t! Anyum odáig volt, meg vissza, hogy milyen ügyes volt! És amúgy mindenki, mert élete első komolyabb megmérettetése volt, és szerintem kb. 40 perc alatt teljesítette a távot!!!!!

Hozzáteszem, hogy én kb. leugrottam a színpadról, megpróbáltam a telefonomat magamra csatolni (nem sikerült, kézben vittem) és indultam is a nagy távnak. Ekkor éreztem, hogy ez nem lesz minden idők legjobb futása, de nekiveselkedtem. Persze fél távnál megáztunk, háromnegyednél megfőttünk...de ki így, ki úgy megtette a távot. Én sokszor sétáltam, de egyszer csak beértem. :)

Háromnegyed távnál osztott a családom vizet! Ha nem ők oszták ott a vizet, akkor feladom, de ők olyan lelkesen buzdítottak mindenkit, hogy ott szerintem már senki nem adta fel! :) Helga A betűs pólóban mosolygott, Ami csak röhögött rajtam, férjem szemében láttam, hogy "Drágám nyugodtan add fel, én akkor is szeretlek" kifejezést, anyum meg közölte, hogy gyorsabban, mert nővérem már rég elfutott előttük! :))) Hát futottam tovább...mit tehettem.

És egyszer csak beértünk a célba.... jajj de jó volt!

Nővérem lendületesen, nagyon jó időt futva:

Én meg bedöccögtem, de legalább mosolyogva:

És bár úgy elfáradtam, hogy aurás sokkot kaptam (szemvibráció....nagyon nem jó érzés), délután egy óriási ürességet éreztem, hogy akkor hogyan tovább? Akkor most ennyi? Most mit fog várni? Majd megnyugtattam magam, hogy akkor várom a tizenegyediket! Mert ugye lesz? Valahogy majd csak összehozzuk azt is! :))))

ÉS akkor íme  két videó a táncról, ami ... így sikerült! :))))