Szeptember 4-én volt 4 éve, hogy kis lakáskámba költöztem. Azt hiszem méltó ünneplés volt az, hogy végre megvarrtam az új függönyt a nappaliba. A függönyanyagot kb. 1–1,5 éve megvettem, de nem tudtam rávenni magam, hogy megvarrjam. Ennek több oka volt. Mikor az üzletben megláttam az anyagot nagyon megtetszett, de hazaérve nem éreztem a lakásba valónak. A másik problémám technikai volt: a függöny eredetileg csak 150 cm széles volt, tehát a nehezék mostnai nézetét tekintve az oldalán volt. Szóval azt le kellett vágni, és az aljára visszavarrni. Ettől a munkafolyamattól, kicsit féltem, de végül szombaton 1-2 óra szabás varrás után elkészültem vele. Utána letakarítottam az ablakokat, ami most nem volt olyan nagy munka, mert 2 hete a ház szigetelési munkálatainak befejeztével már nagyjából lemostam. Ezek után feltettem az új függönyt, és totálisan kétsége estem. Valahogy nagyon nem tetszett elsőre, mert előtte egyszínű fehér függöny volt, vékony zöld csíkokkal. Ez meg hirtelen olyan sok volt!!! Férjemnek kb. 20-szor feltettem a kérdést: "Nem túl konyhás?" (Valahogy olyan konyhainak éreztem a függönyt.) Aztán hétfő reggel olyan igazi őszi napsütés sütött át rajta, majd az anyutól hozott virágot is elé tettem. És megtörtént a csoda. SZERETEM AZ ÚJ FÜGGÖNYÖMET!
az én nagyszobai függönyöm is zőőd (és fehér)! :D
VálaszTörlésnem, nem konyhás!
én mindig odavagyok, ha eszembe jut, méregdrága volt maga az anyag is ill. a varratása még durvább, ennyiért mások szekrényt vesznek, nem 6 méter, párkány alá érő valamit. a maradékból 110 centikből gondoltam, h összevarratok a kis szobába is egyet, de bevallom, sajnálom rá a pénzt, majd ha nyerek a lottón. (vagy ha használni fogjuk egyszer a másik szobát is a ruhák tárolásán kívül)
igazán írhatnál egy lakberendező blogot is :) tényleg :) nagyon tetszik.
VálaszTörlés